Hamisított szerelem II.rész

2012 január 24. | Szerző: hope22

Másfél évnyi találkozgatás után Máté elhívott egy igazi randira.Ennek akkoriban már akadálya sem volt ,mert egymástól függetlenül, de mindketten kiléptünk a régi kapcsolatunkból. Ekkor még mindig nem akartam semmit tőle. Minden nő imád randizni, főleg ,hogyha tudja, hogy egy értelmes, helyes sráccal teszi azt.Szeretem a találkozó előtti készülődéseket, azt a kellemes izgalmat amit akkor érez az ember,mikor randira indul. Jó lesz? Nem lesz jó? Megcsókol? Nem csókol?Erre az estére nagyon készültem. Napokkal előtte tudtam mit fogok majd felvenni és a mai napig emlékszem én mit viseltem az elsőn és Ő mit viselt.Eljött az este és Máté ott várt a ház előtt. Nagyon elegáns volt, nem csak én vettem komolyan a randi dress kódját hanem Ő is. Beültünk egy közeli kis kávézóba amibe még sosem jártunk ,de már rég ki akartuk próbálni. Nagyon feszélyezve éreztük magunkat kezdetben ,pedig másfél éve szinte minden napot együtt töltöttünk. Biztos az elegáns ruha tette. Nem éreztük ezt a helyet a magunkénak ,úgyhogy egy pohár bor után tovább álltunk. Úgy terveztük ,hogy beülünk egy másik helyre ,de végül sétáltunk. Mindez Valentin napon történt ,úgyhogy nem volt  melegünk ,de ez akkor egyikünket sem érdekelt. Úgy beszélgettük végig az estét ,mintha még sosem találkoztunk volna és most mesélnénk el,hogy eddig mi is történt velünk és kik is vagyunk mi valójában. Az este folyamán arra vártam minden pillanatban ,hogy mikor csókol majd meg… Nagyon szerettem volna ,tudni milyen a csókja és már semmilyen akadálya nem volt ennek. Késő éjjel mikor én még bírtam volna ,de a lábam a magassarkú szorításában már kevésbé, Máté hazakísért. Még egy jó órát a ház előtt is beszélgettünk. Nem tudom mi járhatott a fejében ,de én csak a csókra vártam. Mondtam neki ,hogy már nagyon fázom és  nem tudom milyen felindulásból, de neki állt lehelni a nyakam. És mikor kicsit elfordítottam a fejem a szám pont a szájához ért és akkor ott a fagyos éjszakán megcsókolt. A csók a mai napig felejthetetlen. Ahogy a kezével megfogta a fenekem és magához húzott. Minden tökéletes volt azon az  estén. Mintha csak egy amerikai romantikus filmbe csöppentem volna. Minden megvolt a folytatáshoz,de még mindig eszünkbe sem jutott…

Hamisított szerelem I.rész

2012 január 19. | Szerző: hope22

 

Mátéval 2 és fél éve ismerkedtünk a baráti társaságunkon keresztül. Amikor először megláttam már akkor felkeltette az érdeklődésemet és heves információ gyűjtésbe kezdtem róla. Ő akkor valószínű észre sem vett ,mert az egyik haverjához jött csak oda egy kérdés erejéig, rám sem nézett és indult  is tovább a dolgára. Én viszont a mai napig emlékszem ,hogy egy sötét kék melegítőbe volt, amiről rögtön látszott ,hogy sportol, tiszta borosta volt az arca vagy inkább azt már szakállnak hívják és a haja olyan kócos volt ,hogy rögtön lehetett tudni ,hogy nem rég ébredhetett fel.A többiek rögtön közölték ,hogy Ő fiatalabb ,mint Én. Nem hittem el ,hiszen olyan borostás -férfias kinézete volt ,hogy sosem mondtam volna meg ,hogy egy kölyökről van szó. Nem volt olyan drasztikus a korkülönbség, de az,hogy az életben hol tartunk az jelentős volt. Ő még épphogy csak elkezdte az egyetemet amikor én már rég befejeztem és húztam az igát a munkahelyemen. Eltelt pár hónap mire újra találkoztunk annak ellenére, hogy sok időt töltöttem az Ő társaságával, amikor is egy nap megint egy kérdés erejéig borzolta a lelkivilágom. A kérdés nem nekem szólt ,de muszáj volt nekem is hozzáfűznöm valamit. Szörnyen édes volt ez a srác. Amikor is ÉSZREVETT és beszédbe elegyedtünk és aznap este már nem tűnt el,mint szürke szamár a ködben ,mint hónapokkal ezelőtt hanem velünk maradt és az est további részét a társaságunkba töltötte. Kiderült ,hogy nem csak helyes hanem vicces is. Imádom a vicces pasikat. Teltek múltak a napok és ahányszor a barátokkal időztem már Ő is velük tartott így mindig volt alkalmunk beszélgetni. Személyes varázsom vagy sem ,de innentől kezdve a találkozók csak sűrűsödtek és sűrűsödtek míg nem azt vettük észre, hogy a barátok sehol sincsenek és már kettesben múlatjuk a szabadidőnket. Amint végeztem a munkával,Ő pedig az egyetemen, találkoztunk és mindennap fél hét kor együtt vacsoráztunk és amíg bírtunk csak beszélgettünk és beszélgettünk…Nagyon élveztük egymás társaságát. Tudtuk ,hogy tetszünk egymásnak,mert másképp miért is szánnánk egymásra a drága szabad óráinkat. Egyetlen egy bökkenő volt ami elég hatalmas volt és nem figyelmen kívül hagyható az ,hogy mindketten komoly párkapcsolatban éltünk. Az enyém menthetetlen volt ,de nem bírtam kiszállni és Ő is így nyilatkozott az övéről. Én Gábortól az akkori kapcsolatomtól szinte már semmi pluszt nem kaptam ,de valamiért vele voltam. Ezért Mátéval sosem fordult meg a fejünkben ,hogy akármit is akarnánk a másiktól. Sosem ölelgettük egymást ,sosem puszizkodtunk ,se karácsonykor ,se szülinapkor…semmi testi kontaktus. De a napok teltek és együtt teltek. Órákat sétáltunk a közeli patak parton és csak beszélgettünk és beszélgettünk. Figyelmes volt és kedves. Imádtam vele lenni. A párkapcsolatom teljes ellentéte volt. Gábor nem halk szavú volt egyszerűen nem is beszélt. Vele semmiről nem lehet beszélgetni ,mert nem is akart. Figyelmesnek nem volt mondható,mert lusta volt élni is nemhogy megmozdulni vagy legalább az agytekervényeit beindítani. Máté tanult volt és ezért a beszélgetéseink nagyon tartalmasak voltak. Azt kell tudni ,hogy távkapcsolatban éltünk a párommal így csak a hétvégét töltöttük együtt és Mátéék úgy szintén.Így ki sem derültek a “randik” és az időbeosztással sem volt gond. El sem tudtam volna képzelni ,hogy milyen lenne a hétköznap estém a kis fiatal barátocskám nélkül. Kiegyensúlyozott és boldog voltam. A stresszes napközbenjeimet a sarokba dobtam, amikor hazaértem és könnyedén töltöttem az estéimet ami másnap estig teljes feltöltődés volt. Nagyon tetszett Máté, mint pasi ,de ugye ez az első 2 perces találkozónál kiderült. Én is felkeltettem az érdeklődését nagyon. Fiatal volt én idősebb és talán ez is imponált neki, hogy egy tapasztaltabb nővel van dolga. Éreztük a vonzalmat. Amikor közelebb jött, mindig belépett az aurámba és nyilván való volt ,hogy a kémia is meg van köztünk, de hűségesek maradtunk. Meg tényleg sosem gondolkodtunk azon ,hogy esetleg szeretnénk egy pár lenni vagy akár egy kis testiség is jól jönne. Nem.Soha. Lehet ezért volt minden ilyen jó. Így teltek el a napjaink MÁSFÉL ÉVIG. Rengeteg idő. Azt hinné az ember ,hogy ez változik és hónapok után unalmas lesz vagy történik valami olyan ami mindent megváltoztat és történt is….

A rossz kapcsolat ragadós

2012 január 18. | Szerző: hope22

 

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,”sans-serif”;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}

 Honnan tudjuk ,hogy rossz egy kapcsolat?
Sok jele van. Olyan, mint egy megfázás. Nem érzed jó magad a bőrödben fáj a
fejed, náthás vagy és fel sem akarsz kelni az ágyból. Egy megromlott kapcsolat
is tüneteket produkál amit vagy hajlandóak vagyunk észrevenni vagy nem. Sokan
vagyunk úgy vele,hogy már a lappangás idejében felismerjük a
“betegséget” de nem kezeljük és később már gyógyszerrel sem lehetne.
Amikor bent ragadunk egy ilyen viszonyban már minden egyes nap csak fájdalom,
de akkor miért maradunk mégis? Miért nehéz meghozni a döntést? Tudjuk ,hogy ez
nem jó út , de a megszokás nagy úr. Annyira megtudunk valamit szokni ami jó és
sajnos azt is ami egyáltalán nem jó nekünk. Inkább eltűrünk mindent amit csak
lehet amíg a pohár telik ,de még nem borul ki, csak ,hogy ne maradjunk egyedül.
“Mert szeretem!” Szerintem nem! Hogy tudod egy nő egy olyan férfit
szeretni aki bántja,megalázza, semmibe veszi, tárgyként kezeli? Az nem
szerelem. Ragaszkodás, ahhoz amit megszoktál. Ilyenkor sokaknak csak azt kéne
elképzelni pár percig ,hogy milyen élete lehetne egyedül vagy mással. Mindezt a
stresszt maguk mögött hagyni és új életet kezdeni. Nagyon nehéz a döntést
meghozni, de csak egyszer kell erősnek lenni és kimondani ,hogy VÉGE. Én úgy
gondolom ,hogy a  rossz kapcsolat ragadós. Benne lehet ragadni
kegyetlenül. Inkább tűrünk, csak ne legyünk egyedül. Hajlamosak vagyunk mi nők
olyanokat belelátni egy kapcsolatba vagy egy férfiba amik nem léteznek vagy
talán soha nem is léteztek. Egy kedves barátnőm (aki szintén a naiv szerelmesek
klubját erősíti) is a végsőkig képes volt hinni a kapcsolatban ahol a pasi
megalázta, megverte és kihasználta, de ezek után is azt hitte ,hogy ez jó és
együtt kell maradniuk, addig míg már csak a halálfélelme tartotta  a
kapcsolatban. Meddig kell húzni a rosszat? Semeddig. Felismerni és lépni. Ez a
helyes taktika. Kevés esetben fordul a kocka rosszból jóra. Ha egyszer valami
elromlott, már sosem fog úgy működni.Tóldozzuk-fóltozzuk ,de hiába az már
lyukas…

 

 

Kelj fel és járj

2012 január 17. | Szerző: hope22

 

Ha egy nő
végig gondolja, hogy mi az, ami igazán fontos az életében vagy mit szeretne,
mire vágyik akkor legtöbbször a válasz: az igaz szerelem. Hogy létezik-e ?
Valaki hisz benne valaki nem. Ez olyasfajta valami, mint a vallás. Láthatatlan,
de a hit iránta ugyanúgy életben tarthat, mint egy istenség tudata bennünk.
Miért gondolkodunk mi nők ennyit a szerelmen és a párkapcsolatokon? A férfiak
válasza erre az, hogy azért, mert „ ti olyan érzelgősek vagytok”. Igaz. A nők
válasza erre az,hogy ez az, ami mozgat, ami erőt adhat a mindennapokban és
ebből következik a házasság, a gyerekek, és a család…ami valljuk be talán a
legfontosabb az életünkben. Megtalálni nagyon nehéz. Keresni még nehezebb, várni
meg egyszerűen kimerítő és idegölő. Én hiszek abban, hogy mindenki életében van
egy olyas valaki, akit az ég neki teremtett. Ezt a személyt  a nagyon szerencsések megtalálhatják akár 14 éves
akár 2O, 25évesen korukban is, de aki később találja meg szerintem az is ugyanolyan
szerencsés, hiszen megtalálta! Hogy hány buktató van az úton odáig, hogy azt
mond „Igen Ő az!”Hát számtalan. Számolni nem érdemes, mert csak elveszi a
kedved az úttól és inkább leülsz a fotelba otthon és várod, hogy előmásszon a fotel
alól „azaz  Egy”. Görkorizni sem úgy
tanulsz meg, hogy számolod, hogy jaj már 13-szor elestem, mióta tanulok korizni
és ha még egyszer elesek akkor sosem húzom többet a lábamra, mert 15ödszörre
már nem akarok elesni. És ha az a 15. lenne az a bűvös esés, ami után már többet
nem esnél, hanem siklanál végig boldogan az utcák kövein? Az út rögös. Hol egyenesre
van kikövezve, hol macskakő van, hol pedig egyszerűen járda sincs. De mindig
minden utat végig kell járnunk és eséseinkből felállva leporolni magunkat és
azt mondani ez fájt! De kit érdekel?! Néha mikor már szélsebesen szeljük az utat,
azt hisszük ,hogy tudunk korcsolyázni aztán mikor hirtelen seggre ülünk,
hajlamosak vagyunk azt gondolni ,hogy nem tudunk korcsolyázni. De akkor ki volt
az előbb az, aki úgy suhant el gurulójával mellettem, mint a szélvész?!  Csak nem te? DE! Attól még, hogy elestél
tudsz görizni. Ha felállsz, ugyan úgy tudod tovább csinálni. Nem árt ha felismered, hogy miért ütötted meg magad az esésnél,végig gondolod,feldogozod és úgy indulsz tovább. A szerelem és
megtalálása hasonló folyamat.  A blog
főhősei hasonlókat szárnyaltak és estek- Ha követed
az írásaimat meg tudod, hogyan lehet felállni és tovább élni az életed vagy
élni egy teljesen újat. Hogyan találhatsz párt, mit rontunk mi el nők a
kapcsolatokban és milyenek is vagyunk mi valójában.Mindezt olyan emberek történeteiből amiken ők tényleg keresztül mentek. Tanulságos lesz.